Címlap Hírek Esztergom-Budapesti Főegyházmegye diakónusai Péliföldszentkereszten

    Esztergom-Budapesti Főegyházmegye diakónusai Péliföldszentkereszten

    Beszámoló az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye állandó diakónusainak péliföldszentkereszti nyári együttlétéről

    (2011. aug. 12-14.)

     

    Tavaly Nagyboldogasszonykor Bíboros Úr vendégei voltunk Esztergomban ünnepi nagymisére, majd ebédre és beszélgetésre a prímási palotában. Ezen családjainkkal együtt vettünk részt: a Főpásztorral való találkozás és megtisztelő vendéglátás mellett jó volt látni a kedves feleségeket, aranyos gyerekeket, szép családokat. Ebből az örömből fogalmazódott meg a vágy: jó lenne a következő nyáron, családiasan együtt lenni. Ez a vágy öltött testet ebben az augusztus közepi találkozásban.

     

    Mi, Nényeiék a 90-es évek elején jártunk utoljára Péliföldszentkereszten, amikor még a Nyolc Boldogság Közösség tagjai laktak az épületegyüttesben.

     

    Hihetetlen az a változás, amelyet a Szalézi Rend itt végbevitt. Az épületeket kívül-belül tatarozták, láthatóan ügyelve a műemléki követelményekre. A valahai – a 90-es évek elejére lakhatatlanná vált  - börtön gyönyörű ifjúsági szállásnak kialakítva, a rendházban és a valahai szalézi teológiai főiskola épületében összkomfortos szobák várják a látogatókat, az épületegyüttest szépen ápolt kert veszi körül, eső esetén egy hatalmas, nyitott esőházban lehet összegyűlni, amelynek közelében ott a tűzrakó hely, s a sportpályák.

    És mindenütt nagy a csend.

                Pénteken délután az Öreghegyre kirándultunk. Itt a hősibb lelkek megmászták a hegytetőt is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Gerecsére. Az egymás mögötti hegyvonulatok végtelennek tűnő sorai teljesen olyan érzést keltenek, mintha a Nagyhideghegyről gyönyörködnénk a kilátásban, pedig csak egy kis sziklás dombocska tetején vagyunk, amelynek oldalában viszont a barlangok szinte egymást érik, (a tizenhatból kettőt jártunk be) köztük egy hatalmas üreget, amelynek teteje valaha beszakadt, csak a „bejárat” óriási sziklahídja maradt meg épségben. Visszafelé, elhagyva az erdőt, az egymás mellett húzódó mezők és rétek elénk tárulkozó szőnyegeit csodálhattuk meg, amelyek az embert új, de ismét végtelen távlatok érzésével töltik el.  

                Az énekes zsolozsma után az estét a játéknak szenteltük („legyetek olyanok, mint a gyermekek”). A játékban a jelenlévő sok gyerek is nagy örömmel vett részt, gyakran maguk mögé utasítva az idősebb nemzedéket. Majd az öregek a békés beszélgetésnek-borozgatásnak adták fejüket, míg a fiatalság a két Lindmayer-fiú vezetésével folytatta a játékot.

    Szombaton az ismét énekelve imádkozott zsolozsma után megérkezett Hollai Antal atya, Ádám atyánk első principálisa, aki a Szentírás és a diakónusi szolgálat kapcsolatairól tartott előadást.

                A Hollai atya által mondott mise és közös ebéd után megtekintettük az egyik szalézi szerzetes vezetésével a templomot az ott őrzött szent kereszt ereklyével, aztán ismét kirándulás, majd az esti zsolozsma után szalonnasütés következett jóízű beszélgetésekkel, nótázással.

                Másnap reggel jó volt ebben a családias légkörben még utoljára elmondani a laudest; aztán a mise után mindenki elindult haza felé.

    Köszönjük Lindmayer Gabinak a szervezést és a szalonnasütéshez szükséges földi javak beszerzését.

     

     

    bwd  Image 1/51  fwd
     
    Névnap
    Ma 2020. július 14., kedd, Örs és Stella napja van. Holnap Henrik és Roland napja lesz.